Inotai patak és két vízesése

A nemzeti érték megnevezése

Inotai patak és két vízesése

A nemzeti érték rövid bemutatása

Már a középkori oklevelek többször malmos Inotaként tüntetik fel a falut, ugyanis az itt lévő gazdag vízkészlet ellátta a malmok működését. Nincs pontos adat arról, hogy mennyi malom működött a kezdetektől, ugyanis az évszázadok alatt ezek az épületek szinte teljesen eltűntek. Az inotai patak átszeli a falut, mentén a XIX. században több malom is működött, mára ezek közül csak néhány áll, azok is romos állapotban. a középkorban nagyon fontos szerepük volt ezeknek a malmoknak, rengeteg iratban említik ezeket a XVIII századig.

„Inotai vízimalmok A tágan értelmezett Palota életében – akárcsak más, vízfolyásokban gazdag településen – régtől fogva fontos szerepet töltöttek be a helyi iparban a víz által meghajtott malmok. A mai Inota városrészt a középkorban oklevelek Malmos Inotaként emlegették megkülönböztetésül a tőle északra fekvő Erdőinotától, vagyis a mai Inotapusztától. A török kor lezárultával a palotai iparosok a Péti és az Inotai patakon elhagyott malmokat újra használatba vették, illetve újakat is építettek.

      A két világháború között Inotán tíz malom működött. A legutolsú tulajdonosok nevével jelölve a következő malmok léteztek ebben az időszakban (északról délre sorrendben):1. Nagy Sándor-malom: a legészakabbra fekvő malom az Inota patak mellett. A malmot hajtó víz azonban már a két világháború között elapadt, feltehetően a kincsesbányai bányászat miatt.

      2. Müller-malom: a malmot Müller György vásárolta a XIX. század második harmadában, ettől kezdve a Müller családé volt. A XX. század elején mint az összes inotai malmot a Müller malmot is átalakították felsőcsapós malommá a vízszint megemelésével.

      3. Wolf malom: Wolf László izraelita földbirtokos malma az Inotai-tó déli oldalán feküdt. Alapfalai 1950-ben beépültek az erőmű által létesített gátba.

      4. Szalai-malom: Szalai József malma volt. eredetileg kallómalomként működött, később alakították át őrlőmalommá. A II. világháború alatt leégett. a sok malom versenyhelyzetet teremtett, ezért a molnárok egy része maga szedte össze az őrölni való gabonát. Ők Szápártól Enyingig járták a falvakat, és csengővel hívták fel magukra a figyelmet, ezért csengős molnároknak hívták őket. Az összegyűjtött gabonát megőrölték és maguk szállították vissza tulajdonosaiknak. Szalaiék csengős molnárok voltak.

      5. Nemes-malom: Nemes Dezső tulajdona volt, eredetileg is őrlőmalomnak épült. A malom átvészelte a II. világháborút, majd a malmok államosítása után a termelő-szövetkezet daráló malma lett, és mint ilyen a leghosszabb ideig működött.

      6. Maráczi-malom: Marácz József háromszintes épülete a legnagyobb malom volt Inotán. Kapacitásának mintegy 90%-ában vásárolt gabonát őrölt. Várpalota közellátása 1945-ben az innen származó liszttel indult meg.

      7.Muszel-malom: Muszel Sándor malma az utolsó időkig, mint daráló működött. Hengerszékeit az 1980-as években ipari műemlékké nyilvánították. Muszelék csengős molnárok voltak.

      8. Nemes-malom: Nemes Jenőék malma volt. Ők is a csengős molnárokhoz tartoztak. Az államosítás után leszerelték az épületet, állati tápok kereskedéseként használták.

      9. Maráczi-malom: 1915-ig csak lisztes malomként működött. Ekkor tulajdonosa, Maráczi Károly 1915-ben átépítette, a vízszintet mintegy 4 méter magasra emelték, ezzel az alatta levő már romos üzemen kívül malomtól elvették a vizet. Ugyanebben az esztendőben Maráczi Károly engedélyt kapott a község villamos energiával való ellátására. 1925-ben huszonöt fogyasztó volt a községben, a főbb utcákon is volt közvilágítás. A malom világos napszakban gabonát őrölt, sötétedéskor áttért az áramfejlesztésre. Az államosításig a Maráczi család tulajdonában maradt.

      10. Koronafy-malom: utolsó tulajdonosa Koronafy László főjegyző volt, de bérlővel működtette. Az épület 1945 karácsonyán leégett..”

„TOP-2.1.3-15 – Települési környezetvédelmi infrastruktúrafejlesztések Inotai malomárok, a víztározó és vízkutak rendezése. Cél a város tulajdonában lévő Malomárok (Inota patak) mederrendezésének megnyugtató és hosszú távú megoldása. Inota városrész helyi vízkár veszélyeztetettségének csökkentése, további környezetei károk megelőzése, környezetbiztonság növelése. A pályázat további célja, a városrész környezeti állapotának javítása, az Inota-patak medrének természet közeli rendezése.”

Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett

Az előző pontban részletezettekből kitűnik, hogy a Baglyas-hegy és a Hideg-völgy egy komplex érték, amely tájképi, természeti, gazdasági, kulturális és rekreációs értékeket foglal magába. A tárgyi terület teljes egészében része az Európai Unió Natura 2000 ökológiai hálózatának. A magyar állami Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszer adattartalma szerint a terület jelentős része érzékeny állandó gyep, valamint erózió-veszélyeztetett terület. A tájképi értékben az elmúlt években jelentős kárt okozott a völgyben szabályosan, engedélyek alapján működő murvabánya, amelynek esetleges további terjeszkedése a természeti érték jelenlegi formájában történő fennmaradása szempontjából nem kívánatos. A sekély termőtalajú, sérülékeny sziklagyepekben és az erdőtalajban pedig a jelentős terepmotoros forgalom okozott és okoz kárt, utat nyitva a káros vízeróziós folyamatnak. Mind a bánya működése, mind a terepmotorok forgalma elősegíti a gyomnövények terjedését, veszélyeztetve ezzel a természetes növénytársulások ökológiai viszonyait.

Felhasznált források

Képek

Inotai patak vízesés

Inotai patak vízesés

A dokumentáció összeállítójáról

Az anyagot összeállította, és az értéket a Várpalotai Értéktárba javasolta: Szabó Tünde (Várpalota, Inota)

 

please do NOT follow this link