Városunk Testvérei

BORGO SAN LORENZO

A sportolóknak köszönhetően alakult ki Várpalota és Borgo San Lorenzo közötti baráti kapcsolat. Minden évben részt veszünk a maratoni futóversenyükön, s az olasz városból is rendszeresen érkeznek résztvevők a félmaratoni futóversenyre, de más rendezvényeinkre is (Várexpo, Várpalotai Napok).

A polgármester, Giovanni Bettarini szóban és írásban is kifejezte azon szándékát, hogy testvérvárosi kapcsolatot kíván kialakítani a baráti kapcsolatok hivatalossá tétele céljából. Borgo San Lorenzo és Várpalota 2006. augusztus 19-én kötött testvérvárosi megállapodást.

Borgo San Lorenzo Firenzétől 35 km-re található északra. Alapítása a Római Birodalom idejére nyúlik vissza. A város idővel a kedvező földrajzi fekvésének köszönhetően a vidék kiemelt jelentőségű kereskedelmi központja lett. Jelenleg kiváló minőségű mezőgazdasági termékei vannak. A minden év júniusában megrendezendő mezőgazdasági vásár a szektor fontosságának bizonyítéka. Emellett jelentős a Chini manufaktúra, a majolikagyár termékei világhírűek.

 

KÖRMÖCBÁNYA

A testvérvárosi kapcsolat létrejötte

Hogyan talált egymásra a két város? A Várpalota Bányász Sportkör vezetősége felfigyelve a szocialista országok közötti, különböző területeken meginduló baráti kapcsolatokra - megbízta Csiky Ivánt a külföldi partner kiválasztásával. A közös pontot a bányászat jelentette, ezért a kapcsolatfelvételt kezdeményező levél három bányavárosba ment el: Besztercebányára, Körmöcbányára és Selmecbányára. Egyetlen helyről, a Körmöcbányai Bányász Testedző Egyesülettől érkezett a javaslattal egyetértő válaszlevél. 1956. július 1-jén sportolók, hivatalos vezetők, a munkában élenjáró dolgozók alkották a küldöttséget. A későbbiekben rendszeresek voltak a kulturális és sporttalálkozók. Rengeteg barátra tettek szert a Várpalotáról odalátogatók. 1966. október 3-8-ig egy nagy létszámú küldöttség érkezett a városba a Várpalotai Városi Tanács meghívására, akik látogatást tettek a város üzemeiben és a tanácsi intézményekben. A testvérvárosi szerződés megkötésére e látogatás során, 1966. október 7-én került sor. A dekrétumban kifejezésre juttatják azon törekvésüket, "hogy a két város közötti kapcsolatokat még szorosabbra fűzve munkálkodjanak a két nép közötti barátság és a tartós béke magasztos eszméje érdekében." Az együttműködési megállapodást várpalotai részről Kiss János VB. elnök írta alá. A rendszerváltást követően a kapcsolat szinte teljesen megszűnt. 1996-ban Leszkovszki Tibor, Várpalota polgármestere meghívást küldött Körmöcbánya főpolgármesterének az októberi Várpalotai Napokra a testvérvárosi kapcsolat újrafelvétele céljából. A XIII. Várpalotai Napok rendezvénysorozat keretében, 1998. október 10-én került sor a testvérvárosi megállapodás aláírására, a baráti kapcsolat megerősítésére, az együttműködés felújítására és új alapokra helyezésére.

A város bemutatása

Körmöcbánya Szlovákia nyugati részén részén található, 253 km-re Várpalotától. A Pozsonyt és Kassát összekötő főúttól Garamszentkereszten lekanyarodva Túróz Szent Márton felé mindössze 14 km-re található a város, mely bányászvárosként közismert. A XIV. században a magyarországi aranykitermelése után a város az Arany Körmöcbánya jelzőt kapta. A város legdominánsabb és egyben legrégebbi része a vár a Szent Katarina templommal.

Lakosok száma: 5883 fő
Területe: 4313,3 ha 
Legalacsonyabb pontja: 55 m tengerszint feletti magasság
Legmagasabb pontja: 1232 m tengerszint feletti magasság

A település történelme

A Garam folyó környéke már i.e. 2500 évvel lakott terület volt. Az első bányászattal foglalkozó betelepülők a X. század körül érkeztek a folyó körüli hegyekbe. Az aranyat először aranymosással nyerték a patakokból, majd felszíni bányászattal. AXIII. században újabb német kolonisták érkeztek, akiknek köszönhető a bányászat újraindítása. Körmöcbánya a XIV-XV. században, az Anjou-házból való Károly Róbert uralkodása idején élte aranykorát, amikor 1328-ban a Cremnychbana nevű bányásztelepülést várossá avatta, s létrehozta a pénzverdét. E fontos irat eredetije a Pénz- és Éremmúzeumban található, amely bizonyítja azt is, hogy a település több privilégiumot kapott. Ez időben a bányák kb. 400 kg aranyat termeltek évente. A 16. századtól a bányászat hanyatlásnak indult, a bányászkamara székhelye is Selmecbányára települt át. Az aranybányászat teljes egészében az 1970-es években szűnt meg. Geológiai kutatások szerint a körmöci hegyek még mindig rejtegetik magukban e kincset, de keveset ahhoz, hogy a bányászkodás újra megkezdődhessen.

Természeti adottságok

A körmöci hegyek vulkanikus eredetű geomorfológiai egységet képeznek a Nyugati Kárpátok részeként. Geológiai összetételét tekintve vulkanikus kőzet, főként andezit és riolit képezi, amely a múltban aranylelőhelyek hálózatával volt összefonva. Felszíne tagolt, gyakori dombokkal és völgyekkel váltakozva. A terület 70 %-át erdő borítja, legjellemzőbbek a tölgyfa- és fenyőerdők, amelyek közé egyéb fafajták is elvegyülnek. Morfológiai szempontból érdekesek a hegyhát kőtengerei, a megtört láva maradványai, amelyeket az idő és a természet bizarr alakokba formázott. A körmöci hegyek legmagasabb pontja a Flochova csúcs (1316,9 m), melyet erdő borít, így a kilátás csak részleges. A föld alól - 900 m mélyről - termálvíz fakad, amelyet kihasználva termálstrand működik a városban.

Látnivalók, nevezetességek

A Főtér a városi élet központja. A XIV. században épült polgári házakat időközben többször átépítették. A tér közepén templom állt, amelyet statikai hiányosságok miatt a múlt század végén lebontottak. Ami megmaradt, az a barokk szökőkút és a szintén barokk stílusú pestisoszlop. A főtér jelentősebb épületei közé tartozik a Ferences kolostor templommal és kápolnával, a Pénz- és Éremmúzeum, a Városháza, a Pénzverde és maga a főtér kapuja tartoznak. A kaput és a városfalat a XV. sz-ban építették.

A Pénzverde eredetileg a Főtértől északra a Corner-völgyben épült, melyben 1329-ben ezüst garast, 1335-ben pedig már arany dukátot és ezüst dénárt vertek. Az épület homlokzatát a XIX. század első felében újjáépítették. Azért sorolható az Európában egyedülálló építészeti különlegességek közé, mert megalakulása óta egészen a mai napig szünet nélkül működik. Amikor a törökök megszállás idején veszélyben volt a város, a pénzverdét a várfalakon belülre helyezték át. Kremnica vára a XIII-XV. század között épült középkori épületek együttese. Dominánsa a Szent Katalin templom, tornyában kilátóval. A templomot több bástya és torony veszi körül. A város több pontján még állnak az eredeti bányászházak. Idillikus egyszerűségükkel szépítik a várost és jelentik történelmének egy részét.

A Skalka síközpont a körmöci hegyek centrumában található. Télen kitűnő lehetőséget nyújt a sportoláshoz: öt sífelvonó működik, ebből kettő éjszakai világítással. Ezen kívül 15 km hosszú standard sífutó pálya és 42 km hosszú pálya üzemel a téli időszakban. (Forrás: http://www.varpalota.hu)

További információk:
http://www.kremnica.sk/hu/ (Körmöcbánya hivatalos honlapja - magyar nyelven)
http://hu.wikipedia.org (Wikipedia - Körmöcbánya szócikk)
http://kremnica.duskova.sk/ (Körmöcbánya virtuális város - angol nyelvű)

 

PETROZSÉNY

A testvérvárosi kapcsolat létrejötte

A Petrozsényi Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége nevében Hegedűs István alelnök 1998 januárjában kezdeményezte a két város közötti kapcsolat felvételét. Várpalotára azért esett választásuk, mert Petrozsényhez hasonlóan, jelentős bányászati hagyományokkal rendelkezik. A képviselő-testület még ez év február 26-án megtárgyalta a kezdeményezést, és felhatalmazta Leszkovszki Tibor polgármestert Petrozsény megyei jogú várossal történő hivatalos kapcsolatfelvételre. Június 11-14-e között Petrozsény város Tanácsa meghívta Várpalota város Önkormányzata delegációját és a város művészeti együtteseit a Petrozsényi Nemzetközi Néptáncfesztiválon való szereplésre. A meghívásnak eleget téve, Törzsök Károly alpolgármester vezetésével több, mint 30 gyermek és további 5 felnőtt indult Petrozsénybe. A viszontlátogatásra és egyben a dekrétum aláírására Leszkovszki Tibor és Carol Schreter által, állami ünnepünkön, Várpalotán, 1998. augusztus 20-án, a Nagy Gyula Galériában került sor. Az együttműködés a két város szellemi, kulturális és gazdasági gyarapodását kívánja szolgálni, kiterjesztve a két település polgáraira, intézményeire, művészeti csoportjaira, egyházaira, gazdálkodó szervezeteire, valamint egyéni vállalkozóira egyaránt. A két város közötti eredményes együttműködés lelkes támogatójának, Carol Schreternek, Petrozsény polgármesterének adományozta városunk 2002-ben a Várpalota Város Díszpolgára címet.

A város bemutatása

Petrozsény földrajzilag Hunyad megyében, a Zsil- medence keleti részén helyezkedik el. Petrozsény megyei jogú város területe 19.556 ha, melyből a lakható rész 930 ha. Lakóinak száma kb. 45.194 fő, az egész Zsil- Völgy lakossága kb. 170.000 fő. A település tengerszint feletti magassága: 610m A város 85 km-re fekszik a megyeközponttól, Dévától és 350 km-re Románia fővárosától, Bukaresttől. Könnyen megközelíthető vasúton, országúton egyaránt. Várpalotától 604 km-re van.

Történelmi múlt

A vidék már az ókorban lakott volt, ezt bizonyítják a Jieţ és Popi helyiségekben, illetve a Bolii- barlangban folytatott legújabb ásatások és leletek A géto-dákok hagyták örökségül annak a folyónak a nevét, amely az egész vidék elnevezését is adja: a Zsil (Jiu) folyó. A kis települések lakóinak foglalkozása az állattenyésztés, vadászat és kisebb mértekben a mezőgazdaság volt. Első írott feljegyzés a vidékről a XV. századból, pontosabban 1493-ból származik. Ez évben ugyanis Bohémia és Magyarország királya két Zsil- völgyi települést adományoz Kendeffy (Cânde) Mihály hátszegi bárónak, jutalmul a törökök elleni harcokban tanúsított vitézségéért. Ettől kezdve és főként a XVI - XVII. században a medence mind jobban benépesedik, és a XVII. század elején megalakul Petrozsény község 233 lakossal. Ekkor a Zsil-Völgy összlakossága kb. 2550 főre tehető. A vasútvonal megépítése, a szén ipari kitermelése meghozza a város és az egész vidék rohamos fejlődését. Egy pár évtized alatt a város képe radikálisan megváltozik és a vidékkel együtt az ország legfontosabb bányaközpontjává alakul. 1924-ben várossá nyilvánítják, lakóinak száma ekkor 15.405. 1968-ban megyei jogú várossá nyilvánítják, lakóinak száma ekkor 31.248.

Természeti adottságok

A várost a körülvevő felszíni formák változékonysága jellemzi. A folyó menti teraszokat dombok, hegyi legelők, majd magas hegyek és alpesi csúcsok váltják fel. A várost dombok és magas hegyek veszik körül. A medencét keletről a Parâng hegység a Nagy- Parâng 2518 m-es csúcsával, nyugatról a Retyezát hegység a 2482 m - es csúcsával, északról a Surianu hegység ugyanolyan nevű 2059 m-es csúcsával és délről a Vulcan hegység az Őrhegy 1868 m-es csúcsával övezi. A vidék és a város klímája hűvös és igen magas páratartalmú. A telek hosszúak és a hótakaró 5-6 hónapig biztosít szórakozást a téli sportok kedvelőinek. Növény- és állatvilága gazdag, meglelhetők a dombvidék és alpesi vidék növény- és állatvilágának jellegzetes képviselői (tölgy, bükk, fenyő, medve, őz, vaddisznó, pisztráng).

Gazdaság, kultúra

Gazdaságilag a város a bányaiparra támaszkodott, valamint az ezt kiszolgáló üzemekre, gazdasági egységekre. Petrozsényben van a székhelye a Bányászati Trösztnek, mely innen vezeti 13 bányavállalat és 3 szénmosó vállalat tevékenységét. A városban a közelmúltig 2 bányavállalat működött, melyből ma már csak egy működőképes. A városban működik még két bányagépgyártó és javító vállalat, fafeldolgozó vállalat, textilipari vállalat, valamint egy bányamentő állomás, egy bányabiztonsági Kutató Intézet és egy Bányatervező Intézet. Területrendezés és építkezések terén az utolsó 30 évben a város sokat fejlődött. A Repülőtér és az Észak-Petrozsény városnegyedek létrejötte, kb.20.000 lakosnak biztosított lakást, ugyanakkor kb. 1600 magán és állami kereskedelmi cég biztosítja a városlakóknak a beszerzési lehetőséget. Fejlődött a város vízellátási hálózata, melynek hossza több mint 70 km, szennyvíz és vízlevezető csatornák hossza elérte az 59 km-t. A korszerűsített utak hossza eléri a 84 km-t. A város kulturális életének régi hagyományai vannak. A városnak van egy Művelődési Háza és egy petrozsényi íróról, I.D. Sârbu-ról elnevezett színhaza, amely 1948-tól működik. A városban működik egy zeneiskola, melynek diákjai számos díjat és elismerést kaptak nemzeti és nemzetközi fesztiválokon. A bányászat kezdetét és fejlődését mutatja be az 1920-ban alapított Bányászati Múzeum, mely értékes gyűjteményeket mutat be a látogatónak. A városnak van egy 50.000 kötetes könyvtára, 1 napilapja, 5 heti lapja, 3 rádió állomása és 2 helyi TV adója. Ami a sportot illeti, meg kell említeni a Jiul Sportklubot, melynek labdarúgó csapata 81 évvel ezelőtt alakult, az Universitatea Sportklubot és a Sportiskolát, melynek több szakosztálya neveli a jövő sportolóit.

Turizmus

A vidék rendkívüli természeti adottságokkal rendelkezik, amely lehetőséget ad a turizmus fejlődésére, egy turisztikai ipar létrehozására. A városból több útvonal vezet a várost körülvevő turisztikai zónák fele, amelyek nyáron és télen sok szórakozási lehetőséget biztosítanak a látogatóknak. A legfontosabb turisztikai zónák a város közelében a következők:

a ) Parâng hegység - legfontosabb nevezetességei: a Nagy-Parâng-csúcs 2518 m, a Cârja-csúcs 2404 m, a Gâlcescu gleccsertó (1921 m). Itt található egy libegő, sípályák kábelfelvonóval és hegyi szállodák.

b ) Retyezát hegység - itt található Románia legnagyobb tájvédelmi egysége, a Retezat/Retyezát Nemzeti Park. E természeti parkban található közel 80 gleccsertó. Ezeken kívül a Zanoaga-tó 1973 m-en, a Galesul tó 1990 m-en és sok más tó egészíti ki a vadregényes tájat. Hegyi hotelek sokasága várja a turistákat, mint például: Cheile Butii 1039 m magasságban, a Buta 1250 m magasságban, a Pietrele 1400 m magasságban. (Forrás: http://www.varpalota.hu)

További információk:
http://www.petrosani.ro/ (Petrozsény hivatalos honlapja)
http://petrozseny.lap.hu/ (Petrozseny.lap.hu)
http://petrozseny.adatbank.transindex.ro/ (Transindex - Erdélyi netkatalógus)

 

SLOVENJ GRADEC

Slovenj Gradec a Mislinja és a Suhodolnica folyók találkozásánál, a Pohorje hegység nyugati nyúlványa és az Ursla gora hegy között fekszik (az osztrák határtól 15 km-re, Ljubljanától 70 km-re északkeletre, Maribor-tól pedig 40 km-re). Szlovénia egyik legrégibb városa. Történelme a Római Birodalom idején kezdődött, ekkor már egy Colatium nevű település állt itt. A városka a középkorban élte virágkorát: várral, saját pénzverdével és vásártartási joggal rendelkezett, lakóinak békéjét városfal vigyázta. Urai századokon keresztül a Windischgrätzek voltak. 1489-ben Hunyadi Mátyás serege a várost feldúlta, várát lerombolta.

Ma szép kisváros, kisebb történelmi városmaggal; a környék kereskedelmi és adminisztratív központja. 1989-ben elnyerte a "Béke Hírnöke" címet, amelyet az ENSZ égisze alatt működő nemzetközi szervezet azon településeknek adományoz, melyek rendezvényeikkel, programjaikkal sokat tesznek a békés együttélés népszerűsítéséért.

 

WOLFSBERG

A testvérvárosi kapcsolat létrejötte

Az ausztriai Wolfsberg várossal 1988. óta tart a kapcsolat, mely egy szerencsés kimenetelű autóbaleset következményeképp alakult ki a személyes, valamint a különböző szervezetek kapcsolatán keresztül. A testvérvárosi kapcsolat kiterjed az oktatás, a kultúra és a sport területére. A testvérvárosi szerződés megkötésére már 1997 tájékán történt kísérlet, de a dekrétum aláírására Wolfsbergben 1999. júniusában került sor Wolfsbergben, míg a várpalotai aláírásra ugyanezen év augusztus 20-án ünnepélyes keretek között a Jószerencsét Művelődési Házban az állami ünneppel egybekötve. A megállapodás értelmében a két város vezető testületei kifejezik azon szándékukat, hogy egymást segítő hivatalosan is baráti, kulturális, sport és gazdasági kapcsolat teremtődjék. Az együttműködés a két város szellemi, kulturális és gazdasági gyarapodását kívánja szolgálni, kiterjesztve a két település polgáraira, intézményeire, művészeti csoportjaira, egyházaira, gazdálkodó szervezeteire, valamint egyéni vállalkozóira egyaránt. A Várpalota és Wolfsberg közötti kapcsolatok erősítésében részt vevő személyek közül már hárman kapták meg Várpalota város Díszpolgára címet: Klaus Berchtold, Herbert Eile és Alexander Burda.

Wolfsberg a tények és számok tükrében

A város, amely a Kor- és Saualpe között Lavant- völgy közepében fekszik, a középkor óta fontos kereskedelmi - és közlekedési csomópont. Lakosok száma: 25.369 fő területe: 278,40 km² felszín feletti magasság: 461m, Várpalotától 360 km-re fekszik. A gazdasági életét mindenekelőtt számos gazdasági, kereskedelmi és ipari üzem határozza meg, melyek székhelye Wolfsbergben van, ám sok esetben a régión kívül is ismertek. Emellett a turizmus jelentősége is nő. Wolfsbergben a kitűnő gasztronómia, valamint szálloda és vendéglátás mellett 142 szállásadó összesen 2000 vendégággyal áll a vendégek rendelkezésére. Számos kulturális, sport és szabadidős lehetőség egészíti ki a térség központjának sokszínű ajánlatát. Wolfsberg városa a karintiai Lavant-völgy politikai, gazdasági és kulturális központja, melyet nem véletlenül neveznek Karintia paradicsomának. A települést, melyet először egy XII.századi okiratban említenek meg, változatos múltra tekint vissza, mely a város számos nevezetességében tükröződik vissza.

Testvérvárosi kapcsolat

Wolfsberg városa történelmi szempontból szoros kapcsolatban van a frank tartománnyal. A XI-től a XVIII. századig a közép- és felső Lavant- völgy nagy része a bambergi püspökség nagy kiterjedésű karintiai székhelyéhez tartozott. Csak 1759-ben zárult le e történet egy jelentős fejezete, amikor a császári ház a bambergi javakat megszerezte. A hatvanas években vették fel újra a kapcsolatot a frank térséggel. Akkoriban a bambergi főpolgármester, Dr. Mathieu, hívott meg minden valamikor a bambergi püspökséghez tartozó karintiai várost. 1968-ban alapozták meg hivatalosan is Wolfsberg és Herzogenaurach közötti testvérvárosi kapcsolatot, ami azóta is intenzíven működik.

Szabadidő

Wolfsberg körzete minden kétséget kizáróan Dél-Ausztria kedvező részén fekszik. Alig van másutt olyan hely, ahol ilyen magas a napsütéses órák száma. A 960 km2 -s körzet határai megegyeznek a Lavant- völgy határaival, amely ősidők óta "Karintia paradicsoma". A Kor és Saualpe hegyvonulatai ölelik körül, északon az Obdachel Sattel, délen a Dráva határolja. A völgy az észak-déli folyásirány jellemzi. A völgy a nevét a Lavant folyónak köszönheti, amely a stájer Zirbitz hegycsúcs délkeleti oldalánál ugrik elő. Ott nyugszik a mély és sötét Lavant-tó, melyből láthatatlan patakként ered és halad a völgy irányába. Régi városok, piacok, templomok, várak és kastélyok, modern ipari- és hídépítő gyárak előtt folyik el s kb. 60 km hosszan szeli át a völgyet, hogy végül a hatalmas Drávába torkolljon Lavamündnél. Karintia eme szép vidékén évtizedek óta kiemelkedő szerepe van a turizmusnak. Wolfsberg az országhatáron túl is hírnevet szerzett már, mint szabadidőközpont. Nyáron a természeti környezet, a város nyüzsgő élete, számos nevezetessége áll az érdeklődés középpontjában. Télen a pompás síterep hívogat egészséges sporttevékenységre a Koralpera. Már majdnem közmondássá vált a nemzet vendégszeretete, amely alatt az otthonosságot és a jó közérzetért való fáradozást értjük. Mindegy, hogy falusi vendégfogadókról, vagy napos kertekről, otthonos hegyi szállodákról, a nyüzsgő belvárosról, vagy esetleg a számos kávézóról és üzletről van-e szó - mindenütt a vendég a király. Wolfsbergben is érdekes és változatos az éjszakai élet, mely a kedvelt lokálokból és diszkókból áll. (Forrás: http://www.varpalota.hu)

További információk Wolfsbergről:
http://www.wolfsberg.at
http://en.wikipedia.org
http://de.wikipedia.org
http://commons.wikimedia.org

SANT'ELPIDIO A MARE

A 2016-os évben testvérvárosi szerződést kötöttünk az olasz várossal.

GAZIPASA

A 2016-os évben testvérvárosi szerződést kötöttünk a török várossal.