KÖNYVAJÁNLÓ (18+) - Asszonyok és férfiak tüköre Tanúvallomások a XVII. századból

Ki gondolná, hogy a korabeli, XVI–XVII. századi hírmondás mai szemmel nézve éppenséggel szórakoztató is tud lenni?  Márpedig nincs is annál érdekesebb és mulatságosabb, mint régi nyelven írt szövegeket olvasni. Minél nagyobb időbeli távolságot járunk be a mai és elődjeink nyelvhasználata között, annál nagyobb az élvezet.

Nemcsak az ízes szóhasználat tekintetében, de a témát nézve is izgalmas olvasmány az Asszonyok és férfiak tüköre című könyvgyűjtemény.

A kötet olyan Marosvásárhelyen keletkezett tanúvallomásokat közöl az 1614 és 1642 közötti évekből, melyek a paráznasági perek kapcsán íródtak. A bírósági jegyzők valósághű leírásai köntörfalazás nélkül, mintegy cenzúrázatlanul tárulnak elénk.

A korabeli írásokból szerkesztett gyűjtemény az újdonság erejével hat: „Ismeretlen világ tárul e könyvben az olvasó elé, hiszen a régi Marosvásárhely lakosainak életéről annyit sem tudunk, mint mondjuk, Babilonról.” – írja a bevezetésben Vigh Károly. Bár a kiadvány nem tekinthető irodalmi műnek, minden részletében izgalmas és olvasmányos írás, melyből most mi is közlünk részleteket.

 

Vigyázat! A szöveg igencsak nevén nevezi a dolgokat, fiatal olvasóinknak nem ajánljuk!

„Ács Lukács de Marosvásárhely fassus est: Barca Gergely őmaga kérdett minket felőle, meggyen, mert György igen ölelgette-csókolgatta vala az feleségét – rajtakapta. Én mondám, miért nem várakozott, talán még többet is látott volna, nagyubbat…” (28.)

"Ezen a nyáron Hamar István híva engemet Kálmány Gergelyhez, hogy egy sarut árulnak ott, menjek vele, mert megveszi, s látám, hogy más szándéka vagyon, s nem akarék elmenni, azonban megragada s mondá, hogy »nem mégy, beste lélek kurva fia - úgymond -, hanem gyere be s én töltetek vagy két kupa bort.«
S bemenék, én is hozattam bort osztán eleget, hogy elrészegedtem, el találtam aludni - s egykor felserkenék éjjel, s hogy eszemben vőm, hogy nem otthon vagyok, felkelék, kimenék.
Az pitvarban vala egy ágy, s hát egymás mellett feküsznek Hamar István s az az Börveiné - s felköltém onnét, s mondá énnekem Hamar István, hogy »az Istenért kérlek, valakinek meg ne mondd!« s én mondtam neki, hogy »miért cselekszed ezt?«  úgymond, s mondá Hamar István, hogy »Isten úgy segélljen, ötször megtettem neki.«" (118.)

„Azt is mondta Dávid nekem, hogy az asszony kijött éjjel s az gerezna alatt bevitte őtet, s lefeküdt az ura mellé kívül, az farát kivetette, az legény úgy tette meg neki. Az ura mondta, mit csinál, s még az asszony megütötte az urát és azt mondta az urának, hogy »bizony ha neked is fájna az gyomrod, te is tekergenél.« Midőn dolgát elvégezte, kiment a házból." (436.)

A kiadvány a Krúdy Gyula Városi Könyvtárban megtekinthető.